Az "elég jó szülő" fogalma Donald Winnicott brit pszichoanalitikus/ gyermekorvos/ pszichiátertől vált híressé, aki a háború utáni időszakban dolgozott a teóriáján.
Bár elméletei és tanulmányai mind tudományos alapon, mind társadalomkutatáson és, -elemzésen alapul szolgáltak, a világa és működésének kontextusa nagyon eltér a a jelenleginek.
Mit jelent ma, a 21. században, a digitális fejlődés korában elég jó szülőknek lenni?
Winnicott kijelenti, hogy nem az az ideális szülő, aki tökéletesen reagál a gyermek minden igényére, hanem az, aki „elég jó”. Más szóval, egy szülő, aki képes kielégíteni, bár tökéletlenül, de a gyermek érzelmi és pszichológiai szükségleteit anélkül, hogy megpróbálna tökéletes lenni. És mindenekelőtt nem állítja be magát a tévedhetetlen tökéletesség mintájává. Az „elég jó szülő” képes biztos alapot kínálni, jelen lenni a döntő pillanatokban.
Milyen problémáik lehetnek ma a szülőknek?
1. A bűntudat. Amiért nem tud elég időt tölteni a gyerekeivel. Amiért sokat dolgozik, hogy eltartsa a családját. A mindennapjainkon észrevettem, hogy sokszor a munkába temetkezünk, mert valójában nem tudunk mit kezdeni a gyermekünkkel. Nem tudunk újra gyermekek lenni, és azzal a valódi örömmel, és csillogó szemekkel elengedni magunkat, és beleengedni magunkat a játék örömébe, amibe anno gyerekként tettük. És amire valójában a gyermekünknek szüksége van. (Nyílvánvalóan az alapvető gondoskodás mellett, mint alvás, fürdés, evés, stb.)
Azt tapasztaltam saját magamon is, hogy tudatosítanom kell magamban, hogy nem, nem megyek még elmosogatni, vagy elpakolni, hanem ha játék időnk van, akkor azt csak a JÁTÉKnak szenteljem. Semmi más nem lehet fontosabb, mint a kapcsolatom a családommal.
2. Emellett a szülők magányban élnek. Nincsenek már igazi közösségek, vagyis nem úgy, ahogyan régen, 1980-as évekig. A fiatal szülők az addig ápolt baráti társaságukat nehezen tartják meg, főleg, ha még máshol nincsenek gyerekek. Mindenki dolgozik, este tudnak találkozni egy ital mellett. Addig a gyerekes szülők, esténként már fürdetnek, és altatnak. Ritka, és értékesek azok a barátságok, amelyek ezekben a helyzetekben is megoldást találnak a folytatásra.
Ezenkívül a szomszédi közösségek megváltoztak. Régen, ha segítség kellett, akár pár órára átdobtad a szomszédnak a gyereket, és vigyázott rá. Mostmár alig ismerjük a szomszédainkat, mert mindenki a saját rohanó életével van elfoglalva.
3. Az állandó ítélkezés egymás fölött. Főleg, a gyerekes szülőknél érződik mennyire hasonlítják egymást a másikhoz, és a gyerekeiket. Ki csinálja jobban, hogyan és miért. És ehhez a social mediában durva kommentekkel is rásegítenek.
4. Ebben a bűntudatból, a múlt generációkkal való összehasonlításból, a mások ítéletétől való félelemből még itt vannak a modern technológiák összetett dinamikája, amivel küzdhetnek a mai szülők. Új bébiszitterekké váló táblagépek és okostelefonok, függőséget kiváltó algoritmusok csak segítenek a "jó szülő érzés" folyamat rontásában.
Milyen megoldás létezhet mégis arra, hogy "elég jó szülőnek" érezzem magam a mai világban?
A gyermek jó szülője először saját maga szülője
Egy modern szülőnek meg kell találnia a módját, hogy vigyázzon magára és egyensúlyára, mert ott kezdődik és múlik el a családi ökoszisztéma egyensúlya.
Jutalmakkal és büntetésekkel, lekicsinylő kifejezésekkel és félelmekkel neveltek fel bennünket. A félelemre, a jutalmak és büntetések mérgező dinamikájára épülő nevelés sok felnőttet (és sok szülőt is) tett mások véleményétől függővé, teljesítményi szorongással küzdővé. És ebből következő különböző egészségügyi problémákkal küzdő gyerekekké/felnőttekké. Egy ilyen világban elég nehéz azt mondani magunkról, hogy elég jó szülő vagyok. A Pozitív Fegyelmezés segít, hogy "elég jó szülőnek" érezzük magunkat, hiszen erre törekszünk minden egyes nappal.
Önmagunk megkérdőjelezése, tetteink és döntéseink megkérdőjelezése Winnicott szerint is helyes megközelítés. Az önmaga megkérdőjelezése azonban nem azt jelenti, hogy természetesnek veszi, hogy ez egy totális katasztrófa! A velünk szembeni erőszakos beszéd a bántalmazás és a manipuláció olyan formáinak elkövetése, amelyeket életünk során tapasztaltunk, és nem tesz jót nekünk, ahogy a gyermekeinknek sem. Ha azt mondjuk magunknak, hogy "milyen hülye vagyok...", "katasztrófa vagyok" és más olyan mondatok, amelyeket ismételgetünk magunkban, még abban a reményben is, hogy az ellenkezőjét halljuk vissza a másiktól, az erőszak egyik formája, amelyet magunk ellen, mint egyének ellen követünk el. Az önmagunkon való munka jó kiindulópont, hogy "elég jó' szülők legyünk...
És a Pozitív Fegyelmezés ebben is segít. És még miben? Lássuk csak:
1. A bevett büntető-jutalmazó fegyelmezési eszköztárat olyan eszközökkel leváltani melyek, a megoldásra, megelőzésre koncentrálnak.
2. Kedves, egyben határozott korlátokat felállítani, amelyek tiszteletet fejeznek ki a gyerek iránt.
3. A gyereket partnerként kezelni az őt is érintő problémák megoldásában. Engedni, hogy a gyerek pozitív irányban használja a személyi erejét az őt is érintő problémák megoldásában.
4. Hosszú távon működjenek a módszerek.
5. A felelősségtudat kialakítására motiválja a gyereket.
6. A résztvevők problémamegoldó módszereket sajátítsanak el, amelyek alkalmasak az ösztönzésére, motiválására, együttműködésre, hosszú távon is.
7. A helytelen viselkedés korrigálása előtt a kapcsolat megerősítésére koncentrálni
8. A pozitív visszajelzéseket alkalmazni, mint értékes ösztönző, motiváló módszert.
9. A rálátást a gyerekek személyiségének működési mechanizmusaira és ennek segítségével képessé váljanak annak felismerésére, hogy az adott viselkedés hátterében milyen kiváltó okok állnak.
10. Felismerni a pozitív megnyugvási idő fontosságát és megtervezni annak módjait.
11. A tévedéseket, hibákat tanulási lehetőségként kezelni.
Szeretnél te is Boldogan Nevelni a Pozitív Fegyelmezéssel? És mindennap azt érezni, hogy "elég jó szülő" vagyok? Jelentkezz hozzám online kurzusra, vagy egy személyes tanácsadásra az alábbi linkre kattintva: bit.ly/40z5aHp